"Ki azt mondja: "imád", Sose hidd el szavát. Ki azt mondja: "szeret", Talán igaz lehet. De az aki rád néz, hallgat, Nem beszél és nem szavalgat, Annak add egész életed. "
az a karosszék az íróasztal a félíves papír tört fehérsége irgalmatlan igazságot osztó csonka ceruzád béle... te sem váltottad meg a világot! bár gondjaink az égig érnek csak nekifutottál az õszi égnek csak szétnyílt és bezárult mögötted az Idõ te méltósággal gyengülõ parttalan poklokkal perlõ hol keresselek ha nem a betûhegyek útvesztõin? mert hiába kihûlõ ágyad fogason árvuló köntösöd hiába hiába hiába s a tárgyak is hiába indulnak utánad a halhatatlanságba mikor súlyosat kondult az a kéttornyú harang belõlem kiszakadt az õsi hang hová fohászkodjam annyi istenünk lett hát kilapozlak visszaolvaslak míg az idõ betemet.
AJÁNLOM AZ OLDALT
