Álom, édes álom... I.
/Alvás, álmok, alváskutatás/
Az ébrenlét és az alvás az élő szervezet alapállapotai. Az éber állapot az aktív cselekedetek időszaka, ekkor tudunk reagálni a külvilág ingereire. Az elalvástól a felébredésig tartó periódus viszont a külső szemlélő számára pusztán az aktivitás hiányának tűnik. Életünk közel egyharmadát alvással töltjük, ismereteink e mindenkit foglalkoztató témáról azonban még korántsem elégségesek.
Bár az alváskutatás az utóbbi évtizedekben számos kérdésre választ adott, az alvás és az álmodás kulcskérdései közül még jó néhány megoldásra vár. Az alvás ugyan látszólag egyetlen folyamatos, passzív jelenség, de a tudományos vizsgálatok bebizonyították, hogy valójában bonyolult folyamatok összessége, melyek során viszonylag szabályos fázisok váltogatják egymást.
Az alváskutatásban hatalmas előrelépést jelentett az elektroencefalogram (EEG) felfedezése, hiszen ez a készülék tette lehetővé, hogy a kutatók az agy által kibocsátott elektromos hullámok alapján az alvási periódust két alapfázisra, az ún. lassú hullámú alvásra és a paradox alvásra tudják bontani. Sok évtizedes kutatások után erre végül az 50-es évek közepén került sor.
A lassú hullámú alvás során az izmok egyre inkább ellazulnak, a szemek nyugalomban vannak. Ebben a fázisban az alfa, a téta- és a delta-agyhullámok a jellemzők, melyek aránya alapján a lassú hullámú alvás fázisa négy alfázisra bontható. A paradox alvás fázisa a regisztrált hullámok alapján élesen elkülöníthető az előző fázistól. Az agy ilyenkor az egyébként ébrenléti állapotra jellemző béta- és alfa-hullámokat produkálja, az izmok alapvetően ellazulnak, de néha gyors izomrángások figyelhetők meg.
Igen jellemző e fázisra a szemgolyó gyors mozgása. Ennek alapján az angol rapid eye movement kifejezés (’gyors szemmozgások’) kezdőbetűi után REM-fázisnak is nevezik. A szemgolyó aktivitása nem meglepő, hiszen ez a szakasz az alvás egyik legizgalmasabb jelenségének, az álmodásnak az ideje.
A fázisok meghatározott sorrendben követik egymást, kialakítva az alvási ciklust. Elalvást követően a lassú hullámú fázis alfázisaira jellemző összképet láthatunk, amelyet a paradox, álomlátásos alvás szakasza követ, majd a ciklus visszatér a lassú hullámú alvás fázisába. Az első paradox, álomlátásos fázis átlagosan 90 perccel elalvás után jelentkezik.
Egy éjszaka alatt az alvási ciklus általában öt-hat alkalommal jut el az álmodási fázisba, így nyolc óra alvás során kb. hat órát töltünk álmodás nélkül, két órát az álomlátásos alvás állapotában. A két fázis aránya nem azonos az alvás alatt: hajnalban gyakrabban vagyunk álmodási fázisban, mint az éjszaka korábbi részében. Az utolsó paradox fázist követően a ciklus nem tér vissza a lassú hullámú alvás fázisába, hanem a tudat éber állapotba kerül, felébredünk.
Ahogy nappal, aktív állapotban is sokféleképpen viselkedünk, jelentős különbségek vannak az egyes emberek között az alvás során is. Az egyéni alvási ciklusokat a hipnogrammal (az alvásvizsgálat eredményét ábrázoló görbe) jellemezhetjük. A hipnogramok vizsgálatából kiderül, hogy az egyéni különbségek mellett léteznek korral járó jellemzők is.
Egy csecsemő idejének túlnyomó részét alvással tölti, ezen belül az álomlátásos alvás arány kb. 50%. Ez az arány fokozatosan csökken, serdülőkorban kialakul a felnőttekre jellemző alvási mintázat, 50-60 éves kor körül pedig beáll az időskori arány, melyben az alvás 40%, az álomlátásos alvás ezen belüli aránya pedig már csak 14%.
Ősidőktől kezdve foglalkoztatja az emberiséget, hogy vajon mi lehet az alvás értelme, célja. Az alvás után tapasztalt kipihentség-érzet alapján erre azt a választ adhatjuk, hogy a szervezet egészének regenerálódása történik meg az alvás órái alatt. Kevésbé egyértelmű azonban az álmodás biológiai funkciója. Ébrenlét alatt a külvilág ingerei tudatunk kognitív szférájára hatnak. Az új információk feldolgozása, rendszerezése csak úgy válik lehetségessé, ha agyunk ismét befogadóképes lesz.
Az álomlátásos alvás szerepe a kognitív szféra visszarendeződésében keresendő. Valószínűleg ilyenkor dolgozzuk fel a miket ért érzelmi hatások és értelemmel bíró információk jelentős részét. A regenerálódás után agyunk kognitív szférája ismét felvevőképes lesz.
Alvás és álmodás alatt sem vagyunk elvágva a külvilágtól, bár érzékszerveink ingerküszöbe megnőhet. Nem veszünk figyelembe olyan apróbb fény-, hang- és egyéb ingereket, melyekre ébrenlét alatt esetleg reagálnánk. Ennek biológiai magyarázata abban rejlik, hogy a szervezet regenerálódása érdekében a nem fontos ingerek elhanyagolhatóak. Az álom a külvilág korábbi és aktuális történéseivel egyaránt kapcsolatot tart, a környezeti ingerekkel befolyásolni lehet az álmot. Katonákkal végzett vizsgálatok során az alvó kísérleti alanyok mellkasára néhány kg-os súlyt helyeztek. Ébredés után többségük arról számolt be, hogy álmukban valamiféle teher nehezedett rájuk.
Sokan állítják azt, hogy ők nem szoktak álmodni. Ez nem igaz, csak egyesek kevésbé, vagy egyáltalán nem emlékeznek álmaikra. Ők éber állapotban is kevesebbet fantáziálnak, hallucinálnak.
Álmaink emóciókban gazdagok, kellemesnek vagy kellemetlennek éljük meg őket – az érzelmileg közömbös álomélmény ritka. Jellemző álmainkra az irrealitás, az, hogy átlépnek idő- és térbeli határokat; de minden álom felfűzhető egy logikai fonalra. Az álom fontos tulajdonsága még az egészséges én-tudat megmaradása. Az álomlátásos alvás során az élmények lapvetően vizuális formában jelentkeznek, de zenészek beszámoltak mát arról, hogy hangokkal álmodta, kifinomul gasztronómiai érzékű embereknél pedig ízekkel álmodás is előfordulhat.
AJÁNLOM AZ OLDALT
