Az alvászavarok hátteréről I.
/Alvászavar testi betegségeknél/
Az alvászavarok, az álmatlanság hátterében az orvosi vizsgálatok gyakran (az esetek mintegy felében) testi betegség fennálását igazolják. Két esetben lehet erre gondolni: elsőként akkor, ha az alvászavarra panaszkodó betegnél évek óta fennálló, ismert és rendszeresen gyógykezelt van a kezelőorvosnak tudomása, másrészről pedig akkor, ha a beteg alvászavar mellett valamilyen, akár új keletű, testi panaszt is említ.
Testi panasz fennállása esetén fontos, hogy az alvászavar természete (elalvási nehézség, éjszakai felébredések vagy túl korai reggeli ébredés) tisztázásra kerüljön, és a testi alapbetegséget is kivizsgálják, majd kezeljék. Alvászavarokhoz vezethetnek általános testi panaszok, de egy-egy szervet érintő, speciális elváltozások is ronthatják az alvást.
Ide tartozik a fájdalom, a viszketés, az izzadás, a gyakori vizelési inger, a köhögés és fulladásérzés, valamint a szívtájékon jelentkező szokatlan érzések, heves szívdobogás. Az időjárási frontok áttételesen – a vérkeringési viszonyok befolyásolásával – okozhatnak alvászavart. Nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy maguk a már korábban felismert és kezelt betegségekre szedett gyógyszerek mellékhatása is okozhat alvázavart. Ha felmerül a gyanú, úgy ezt feltétlenül jeleznie kell a kezelőorvosnak.
Amennyiben meghatározott okot keresünk az alvászavar hátterében, úgy elsősorban a szív- és vérkeringési rendszer, a légzési rendszer megbetegedései vannak előtérben, de gyakran rontják meg az alvást idegrendszeri és mozgásszervi elváltozások is.
Elsőként a magas vérnyomásra kell a figyelmet felhívni: ennek fennállásakor ugyanis igen gyakori, hogy a betegek nem tudnak elaludni. Szívritmuszavarok, a szívet érintő vérellátási problémák, szívgyengeség és ehhez társuló keringési betegségek szerepet játszhatnak az éjszakai nyugalom megzavarásában.
A légzést akadályozhatják az orr- és gégeelváltozások, allergia, asztma, krónikus hörghurut, de a mellkasfal mozgásának beszűkülése – például a súlyosabb elhízás – is.
Az éjszakai gyakori vizelési inger mögött állhatnak /férfiaknál/ a prosztata megbetegedései, de szívbetegség, vagy a nem megfelelő időben bevett vízhajtó is.
A mozgásszervi okok, melyek esetében különösen az ízületi fájdalmak említendők, ugyancsak gyakori felébredéshez vezethetnek.
Az alvászavarok 10%-áért egy gyakori, gyomor-, bélrendszert érintő elváltozás tehető felelősség: a gasztro-oesophagiális reflux (GERD) betegség. Ilyenkor az alvás során a nyelőcsőbe visszacsorog a gyomor-sav, és maró hatása révén fájdalmat okoz. Gyomorsavtúltengés, fekélybetegség, gyomor- és bélhurut - fájdalom révén - ugyancsak nemritkán húzódik meg a problémás alvás hátterében.
Amennyiben a szervezetben mérgező anyagok szaporodnak fel – pl. májbetegség, veseműködési zavar stb. –, úgy átmenetileg, vagy tartósan romolhat meg az alvás. Bizonyos hormonális eltérések, pl. a túlzott pajzsmirigyfunkció, nyugtalanná tehetik az éjszakát, de a menstruációt megelőző napokban is felléphet átmeneti alvásprobléma. Az idegrendszeri, agyi megbetegedéseket kísérő alvászavarok okaként lezajlott agyvérzés, agyérgörcs, agysorvadás, Parkinson-kór említhető.
Különösen időskorban szaporodnak meg a testi betegséggel is összefüggésben jelentkező alvászavarok. Fontos tehát, hogy az alvászavart említő beteget kellően kivizsgálják, alapbetegségét gyógykezelésbe vegyék, és ezzel párhuzamosan az alvászavar megfelelő terápiája – alváshigiénés tanácsadás és megfelelő alvásjavító gyógyszerelés formájában – megvalósuljon. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
